Lakat - Boldog életet...

Lakat - Boldog életet...

Augusztus végén a nyár búcsút int,
Már nincsenek olyan melegek kint.
A hőség is csupán már távoli emlék,
Mint az álom is amiben hinni szeretnék...

Mihez kezd ekkor egy balatoni lány?!
Ki napsütés nélkül csupán egy árny...
Kinek szívében épp ettől lüktet a fény,
Ki ettől egy igazi szeretetlény...

Őt mindenki szereti...az anyja, a bátyja,
Pedig Ő csupán csak önmagát látja...
Most is csak miatta zúg a nagy harang,
Hiszen épp születésnapja van...

Hát, mit is írjak Neked most Évi?!
Hisz léted a pillanat emlékét idézi...
Még az ünneplő mosolyod is magadra öltöd,
S naná, hogy-e napodat sem velem töltöd...

Egy ideje már unom ezt a gyermeteg játékot,
Épp ezért sem kapsz most drága ajándékot...
Pedig kinéztem Neked egy szuper kis könyvet,
De ilyet nem olvasol, hisz Facebook-ot könnyebb.

S ha az életed komolyan nem erről szólna,
Amit karácsonyra vettem már kiolvastad volna.
És a dühödet is meglásd, majd rajtam olthatod,
Hát, nem ciki: Még ezt is most Facebook-on olvasod?!

Talán sokkolt ez most mert nem ilyesmit vártál,
De mostanság Te is rosszabb voltál a vártnál...
Hisz örömöt sem tudok már okozni Neked,
Mert bármit látok másképp: Támadásnak veszed.

De ez a nap Rólad szól, ma nem én számítok,
Bár jó ideje tényleg már senkit sem ámítok...
Te is csupán magad és néhány bolondot,
Míg lelked zugaiban félholtan bolyongok.

Mit is kívánhatnék, ha már hiába kívánlak,
Hisz otthon majd úgyis kincsekkel kínálnak.
Majd megfejtik életed és megoldják helyetted,
„Te ezt a csóró lúzert, komolyan szeretted?!"

Most mondjam én is azt, hogy: „Boldog Szülinapot"?!
De ettől még az álmodat készhez nem kapod...
S mire mennél amúgy is csak egy boldog nappal?!
Kívánok én inkább abból száz kalappal!

Minden titkos álmod válhasson valóra,
S ne csak, hogy költözzek már az első szóra...
És bár az élet szép, de sajnos igencsak véges,
Hát, kívánom, hogy legyél újra egészséges!

Hogy mosolyoghass tényleg ennél kicsit többet,
Nem zavar majd ne félj, senkit ez a többlet!
S jusson eszedbe majd a konyha felé menet:
„Mi lett ebből basszus?! Úristen! Döbbenet...!"

Tizenhárom versszak talán elég ajándékként,
Így is túl vastag lesz majd söralátétként...
De most még a múzsa szerepét igencsak élvezed,
Mit is írhatnék még...BOLDOG ÉLETET!

- lakat -