Lakat - Záradék...

Sosem bántottalak Téged, mégis mindenki sirat,
S már megint verset írok, ez megint utóirat!
A rímeket vadászom már megint csakis érted,
Pedig felesleges munka, hiszen úgysem érted...

Mindent, amit mondok, azt támadásnak veszed,
A színes haláltusád, azért naná, hogy élvezed!
Pedig én egy percig sem éltem Te veled hidd el,
Csak az összes seggfej ismerőseiddel!

Nyugi, tudom, hogy szentírás mindegyik szavad,
Ez a Balog Bélás szarság már kimosta az agyad!
Ahogy a józanság is alussza az álmai álmát,
Kicsit túljátszod szívem, a hattyúk halálát!

De ez pont így van jól hisz, senki sem szól rád,
Ketyeg is rendesen az anyasági órád!
A klimaxos Györgyikéd is pont emiatt rinyál,
Tán Ő lesz, Neked majd ki gyereket csinál?!

Nyilván nem, hisz Neked egy leszbikus nem kell,
Pedig Ő aztán KURVA nagy megmondó ember!
Ő megment majd Tőlem -- önmagad helyett,
S majd hímvessző nélkül a nyelvével szeret!

Egy csónakban, a kéjben majd vele elevezel,
Ha már mindenki előtt egy lúzernek nevezel!
Ha már dicséret nem jutott soha csak szidalom,
Látod ennyit ér Nálad az agyon követelt bizalom!

Sajnos a magánéletről sem tudtad, hogy mire jó,
Igaz bonyolultabb kicsit, mint egy pornó videó...
Viszont másokkal ellenem simán tervet szőnél,
S míg a szemembe mosolyogsz, náluk fejbe lőnél.

Egy magamfajta azonban sajnos sosem felejt,
Aki tegnap még ellenség, mára csak selejt!
Szóval, jöhetsz rendőrökkel, haverokkal majom,
Ha csak ennyibe nézel, az nem az én bajom!

Én a semmibe tartok pedig a múltam elől szöktem,
De mások fájdalmain én soha nem röhögtem!
Mint egy magadfajta, kinek az élet csak egy álom,
Épp emiatt nem látod, hogy mennyire sajnálom...

Hisz számodra ez sincs ám magától értődve,
Csak hisztizek -- szerinted -- csak meg vagyok sértődve.
Pedig Te vagy aki, az ellenséghez álltál,
Észre sem véve, ahogy kihasználtál...

Mindent kiadhatsz rólam, de már nem érdekel,
Úgyis mindenki megkapja, majd amit érdemel...
Még azok is akik, minden szavadat beveszik,
Ezt a verset se felejtsd majd szétdobni nekik!

Szóval, csak magadat értsd meg és ne hallgass Lakatra,
Ez egy vers nem egy ing, szóval ne is vedd magadra!
A szemedben a létem csupán tömény hibaszázalék,
Bár ez sem hadüzenet, csak egyfajta záradék...